Tánciskola   -         Monikával!

MENÜ

Laczó Róbertné / Monika vagyok; 1977-es születésű. :)

Tánccal és a zenével kicsi gyermekkorom óta foglalkozom, véremmé vált.

6 évesen kezdtem el magyar néptánccal és társastánccal foglalkozni.

A szüleim szintén táncosok (néptáncosok) voltak.

Így sok zenét hallgattam születésemtől fogva, tánczenéken nőttem fel.

Szerencsére a szüleimnek is feltűnt, menniyre fogékony vagyok a zenére...

Beírattak hát néptáncra, ezután jött a társastánc, ezen felül a versenytánc standard és latin - amerikai kategóriákban, ezen beül kiegészítésként a törtnelmi táncok, majd - bár később - a török tradicionális hastánc.

Táncoltam, versenyeztem, majd férjhez mentem, és gyermeket szültem s így már a testalkatomnak köszönhetően egy idő után csak a tanítás maradt meg a versenytáncokat illetően.

Sajnos az "ideális nő image", sosem a telt idomú lányoknak, hölgyeknek, asszonyoknak kedvezett.

Én magam soha nem voltam (és már nem is akarok) barbie baba, vagy pláza cica feelinggel - el "megálldva.

Tanítani pedig mindennél jobban szeretek.... :)

Így most már (jelenleg 2011-et írunk) 12 éve tanítok, magyar, török, társas, és történelmi táncokat.

Én nem adtam fel, mert nem vagyok "versenysúlyú"......nem szokásom. :)

Imádom a Magyar néptáncok hagyománytiszteletét, kifejező képességét.A standard táncokban a fegyelmet, a kötött mozdulatokat, az eleganciát.

A Latin táncok hevességét, izléses szexisségét,

A történelmi táncok eleganciáját, varázslatosságát.

A Török tradicionális hastánc egzotikus világát.

Azt vallom, hogy a tánc, legyen az bármilyen a maga kategóriájában mindegyik titokzatos, ős-ösztönös, varázslatos.

A zene elvarázsol.....és a mai napig szivesen tanulok is!

Egyre többet és többet akartam táncolni és tanulniez valoszinüleg má holtomig így marad.

A kezdetekkor sokszor még a buszon vagy éppen a munkahelyen is gyakoroltam, persze amikor nemigen látták... :) s ez a mai napig jó szokásom :))

Próbálom átadni mindazt, amit annak idején én kaptam, legyen az tudás, vagy jellem.

Megtanultam, hogy a tánc nemcsak lépések, testtartások, motívumok, koreográfiák sokasága.

Egyik esetben sem!

Tánc életmódot, életszemlélet, önbizalmat, kitartást ad, és önfegyelemre tanít.


Meggyőződésem, hogy a tánc szeretete, művészete nem szabad, hogy csak a fővárosunk kiváltsága legyen!

Csorvásra, ahol lakom, 2009-ben költöztem., Azóta méginkább azt látom, hogy a vidéki lakosok e téren is nehezebb helyzetben vannak, főleg a gyrmekek. Szeretnék ezen változtatni, amennyire csak tehetem.


Szerencsém van, hiszen megtaláltam azt, amiben igazán ki tudok teljesedni anélkül, hogy foglalkoznom kéne a mumusként emlegetett kilókkal.

Bár a centikkel időnként szoktam :)

(ehhez javaslom a dinnye, a szőlő, és a barack fogyasztást, s ha épp ezek nincsenek, akkor zöldség zöldséggel, emellett napi 150 min. felülést. :P garantált siker! ;) )

Szerencsés vagyok, mert azzal -azokkal foglalkozhatom, amiről mindig álmodtam!

Szeretek tanítani, miközben én is rengeteget tanulok.

Hiszen jó pap is holtig tanul ugyebár...?    :)

S nincs annál jobb dolog, mikor átadhatom, amit tudok, érzek, gondolok...!

Mert a táncokat szerintem kecsesen és szenvedéllyel kell szeretni, és táncolni.

Véleményem szerint a táncoknak csak határokon belül van elmélete.

Nyilván adott a mozdulatok  "hogyanja" de elsősorban nem megmagyarázni kell, hanem érezni. Ez pedig mindenkinek, mint képesség: megvan.

Csak elő kell segíteni!

(Tárhely hiányában csak kis ízelítőt tudok adni a fotógalériában. :)  )

 

 

 

Üdv:

Monika

 

Asztali nézet